Kecskekő sítura

No végre! Igyekszem feltamasztani ezt a blogot. Néhány éve eppe, hogy hanyagolom. Egy szép napon találkoztam egy régi ismerőssel Laczkó Lacival, vállára sirva elpanaszkodtam hogy milyen rég jártam síturázni. Behergelődtünk, így született meg az ötlet: Kecskekő! Télen még nem voltam. Nyaron is csak egyszer, egy novemberi nap.:)). Most hogy autóba ruháztam, nem esett nehezemre megjelenni Remetén. Időnk szép volt, hó az több mint elegendőnek bizonyult.  Autóval elégé meg tudtuk közelíteni a hegyet, olyanformán, hogy azért maradjon egy kevés sízni való is. A már odahaza felbőrözött léceket felcsatoltuk és kezdődött a gyartatás. Hamarosan elértünk egy vadetetőt, és a hozzájáró szarvascsordát is megpillantottuk. Sajnos ők is minket, mire a képezőgépet beélesítettem, a szarvas elügetett. A tehenek azok még elidőztek egy keveset minket bámulva. Vadtehen, mondja Laci hogy errefelé igy hívják őket, szarvas csak az amelyiknek agancsa van. Jó 30 centis hóban törtettünk, toronyiránt, majd az uton a csúcs felé. Szikrázó napsütésben érkeztünk meg, fürgén megittuk a teánkat, és jöhetett az ereszkedés a jól megjárt uton,vissza az autóhoz. Itt már további ''összeesküvést szőttünk'', egyéb hegyek ellen. Perceken belűl minusz 16 fokot mért az autó hőmérője, holott a felfele vezető utat egy szál polárban leszerepeltem. Nagy megelégedés töltött el, eredményes nap volt. További képek:

 https://photos.google.com/share/AF1QipMaLP0uHfNATZu2HyLuu2JdPorUyLZnh6Wds-HioBY8TomCG9her90m2iZIID1OKw?key=VmQwUW5FTDdzc3ZjZUdsRlkwVlczZ3NDYkJ1bHFn