Nagykőhavas 2014 november22-23

Ismét beindultunk!

Nohát, nem haldokolunk , csak így élünk. A hegyimádó csavargó mozgalom  ismét feltámadt az elmúlt hét végén. Volt egy nyilvánosan meghirdetett Fogaras túra, itt született meg a gondolat, hogy maroknyi csapatunk lerohanja a Nagykőhavast.  Ambrusjocó barátunk  leszervezte utaztatást, szállást már csak menni kellett. Péntek este 8-9 körül kapom a hirt hogy Bágya barátunk nem jön de adja a mikrobuszt amit én fogok űzni, csak éppen este 10 után tegyem magamévá. Tettem.

Reggel 7 óra előtt kezdtem meriteni fel a csapattársaimat szépen, módszeresen s azzal már is száguldottunk és féltünk! Arccal délnek ,Brassó irányába. Szeredába betértünk egy boltba némi édesség, ’’sálsapkakesztyü’’  vásárlás céljából, aztán fogyattuk tovább a hátralévő távolságot. Háromnegyed 11-kor kezdtük magunk alá gyűrni az első métereket a hágó aljában. Szép megközelítést választottunk a piros pont jelzésen, és a Kőkerítés alatt igazi nagy tél fogadott minket. Ez a bizonyos Kőkerítés egy magas hosszú sziklafal melynek  tövében visz az ösvény egy jó darabon. Látványos volt még így is, hogy végig  felhőbe ködbe takarózott. Jelzés váratlanul eltűnt. Kezdődött a keresés, gyartatás a friss hóban, csendesebb hangosabb apró szitkok, mire Réka megtalálta ’’e örö e bódottá’’, haladunk tovább az egyre erősödő télben. Olyan 3 óra körül érkezünk a menedékházhoz ahol két komor komondor(vagy talán kuvasz??, maradjunk a kutyánál) állja el a bejáratot, de hát Réka már az idomár, és a kutyák kegyesen beengedtek. Sikeresen győzködtük egymást a jó meleg hatására hogy ma nincs sok értelme felmenni a csúcsra: felhő ,köd ,minnyáestevan, éhesek vagyunk, stb. Igy hát ettünk, módszeresen felittuk a tudatmódosító szereinket, és  elkezdtünk  kellemetlenkedni. Nem egymással, hanem  ha a vicceink s a hangos nevetésünk ezt váltotta volna ki másból! Aztán csacsi fotózás hóba hempergés után pikk pakk este lett, és mi befészkelődtünk a finoman recsegő ágyikóinkba. Itt sem sokat emelkedhetett az értékrendünk a fővárosi hálótársaink szemében, alig tudtuk abbahagyni lámpa fuvás után is a nevetést. Sok alvás után (3 vagy 73) hasadt a hajnal ás mi megint röhögve keltünk! Ez már minősíthetetlen szint. Reggeli kávé, rumos tea legyűrése után elindultunk csúcs hódítani a helyenként az ''elágazásig'' érő hóban. Jó nagy volt a köd  de legalább nem láttunk semmit. Semmi nem tudta kedvünket szegni, nem hagytuk magunkat eltántorítani a hűlyeségtől két napon keresztül. Lefele menet a 7 létrás kanyon is megért egy misét. Hazafelé  Brassóban a küsasszonok tárt karokkal vártak minket a sport szaküzletben. Költekezni kellett, rongyokat vásárolni elvégre gyászos feketepéntek volt. Vasárnap.A fenti tettek elkövetői: Magyari Emese és Vilmos, Ambrus Zsuzsi és vezetőnk Jocó, Orbán Réka és szerénységem. Köszönöm mindenkinek a kellemes hétvégét! Képeink egy része: https://picasaweb.google.com/104636302249765475400/Nagykohavas2014November