Kőgombák

''Mestereltárs az úgy volt...'' bocsi ez nem az, 1980-ból való ez a történet. Újratervezés: 2017 január
Hát az úgy volt ,hogy felhív Laci barátom, hogy aszongya:
- Te mit szólsz egy Remete-Kőgombák-Maroshéviz turához? Megerejszük-e?
- Erejszükmeg! (feszt így kezdődik)
Barni nevű jóbarát elvállalja a szgk. vezetését, nevezetesen levisz minket Maroshévízre, majd értünk jön a Kecskekő alá valahova. Ahová mondjuk. Hévízen kirámoljuk a felszerelést éppen búcsúzunk Barnitól amikor hoppá lett! Hol a bunda? (fókabőr)

Aham otthon szárad az ajtóra felakasztva, válaszol Laci önmagának rögtön. Nokéész!! Újratervezés: vissza Remetére a bundáért, és akkor már ejsze jobb ha innen indulunk  születik meg a fejekben a gondolat. Legyen. Ameddig az út járhatónak bizonyult addig kivitt az autó. Délelőtt 11 órakor nekirugaszkodunk a hegynek. Hamarosan kiderül hogy le kell térjünk a járt útról. A járatlanért természetesen. Jelzés sehol, útnak nevezhető valami sincs. Járt-kőtt emberek telefonos segítségével, hamarosan a Martonka tetőre értünk. Gyönyörű volt az időnek a járása, pazar a kilátás. Már látszottak is a Kőgombák a messzi távolban, a hegy oldalaban. Éppen oda kellett jutni csak. Egy jó darabon segített egy régi hószánnyom amit hűen követtünk, nagy bánatunkra elkanyarodott. Megfigyeltem, már régebb, hogy az ember fia ismeretlen helyen hajlamos ilyen olyan nyomokat követni, szivesen tart lejtőre (síléccel) még ha az irány nem a legjobb akkor is. Egy kevés bolyongás árán megtaláltuk a telefonon beígért medvelest. No aztán innen jött az igazi gambacsolás. Keresztül kasul jártunk egy néhány hektáros erdőt mire megtaláltuk a helyes utat. Félórás útból kerekedett két és fél órás. Én legalább két alkalommal feladtam volna és eredtem volna Maroshévíz irányába bé a lejtőn. Laci nem hagyta. Végre rábukkantunk a kék sáv jelzésre (két darabra) ami hamar odaveszett ismét. De a Kőgombák megkerültek végre, a semmiből megjelent piros pontok igazítottak útba. Medvejárta fallikus alakzatok, találó a román elnevezésük: Pietrele cu colop. Itt a colop=kalap. Fotó, szendvics, tea s azzal indultunk egy jól látható, jól összetört falopó úton - no merre?- amerre könnyebbnek tünt, lejtőre, magunkat nyugtatva hogy az a helyes irány. Nem az volt, de ez másnapra kristályosodott ki csak. Akkor az volt mert igy akartuk hinni. Ellégé változatosan lejtett emelkedett a fókákat(bundát) levettük ezért néhol sokat eveztünk karból. Lassan lassan ránk sötétedett, előkerült mind az egy fejlámpa, ami nem az én fejemen volt, mert második voltam a sorban, ha két ember az sor. A holdsarló és három kegyes csillag világított és melegítette a hátamot, mig egyszerre a szekérnyom megszünt. Tétován álltunk a bükkerdő közepén, hogy a szekér-szán vagy mittudomén nem erre, hanem erről jött. Kissé össze cikk-cakkoltuk az erdőt, mire találtunk egy nyílást a fák között. Az irány utólag helyesnek bizonyult, nemsokára megpillantottuk a civilizáció fényeit a legnagyobb ereszkedő egy vízmosás volt ahol a sílécek a hátunkra kerültek, miután számtalanszor elakadtunk a kövek között. Fények, házak, kutyaugatás immár tudtuk hogy megmaradtunk. Percek telhettek el és már jött is a megmentőnk akivel menetközben egyeztettünk hogy indulhat és hová jöjjön. 8 órás túra élménnyel gazdagabban, némileg okosabban, befejeztük a napot. Fotok itt https://photos.google.com/albums vagy itt

https://photos.google.com/share/AF1QipNicv0t48E-6ZQ4quoLsVmFhIJf4NGFZhKBi7aRDY26TI72uK0qusR3rfnujrj-oA?key=eEY5QmkzYWZhM3luTUVJZGpfUWhHdWtkbndBazB3