Güdüc- Pricske

Eccercsak hív Laci, aszongya: Mit szólsz egy Güdüc - Pricske síturához? Mondom: Erejszük meg, ejszen... Valamikor , valaki azt mondta, hogy az igazán jó túratárs onnan ismerszik meg hogy: egyik (telefonba)- Szia! Te, nem megyünk valamerre?

                              igazitúratárs( az is telefonba) - Szia! Merre?

                                        egyik - Mittudomén?!

                               igazitúratárs - No gyere!

Szinte ilyen szinten szokunk menni, nagyon rövid teketória után. Erről ejsze nem is lehet olyan sokat irni (legnagyobb sajnálatomra) Jó ködben indultunk. aztán felhőben folytattuk nem sok szép látvánnyal kecsegtetett ez az út. Helyenként nagyon kevés havunk volt az is pihekönnyű kristályos. A pricskei keresztnél csípős szellő fujdogált, ezert gyorsan rágtuk a ''szendvicses kenyeret'', és ittuk reja a forró téját. A legizgalmasabb egy kicsi erdei egér jelenléte volt amelyik fürgén pattogott a hó tetején. Aztán az asztal lapja alá rejtőzött , majd elragadta a leejtett kenyérdarabot és eltünt a hó alatt. Felirtuk magunkot a csúcsfüzetbe, már hogy éppen arra jártunk és éppen akkor. Na és ekkor kezdődött a necces ereszkedés. Helyenként nagy, néhol semmi hóban kiálló kövekkel ág darabokkal elllátva. Túléltük, szokás szerint. Mire leértünk felszállt a köd kitisztult, szokás szerint? .Öt és fél óra testmozgás ebből három és fél hegyre fel. Igy kell pozitiven felfogni neem? Az autókhoz érve kezdtük fenni a fogunkat a következő túrára. Remete - Öreghegy - Kőgombák - Maroshévíz ??  Erejszük meg!!! :))

Ui. Fénkép nem készült csak a pócegeret (férget)  filmeztem mig a kezem jól megfagyott. Hiába persze mert alig látszik.