Józseftúra 2013

No mindenjót! Mindenkinek! Március 23-án ismét ''összefújta a szél a mocskot''! Közérthető nyelven összeverődtünk ismét jónéhányan. Heten (hogyha jól csalódok),fél négykor szinte összetalálkoztunk Tekerőpatakon a Csomafalva felől érkező csapattársakkal. Kissé késve de annál nagyobb szeretettel meg is érkeztek és már is fordulhattunk arcval Balánbánya iránt.

Az volt a kitalálás hogy, kurugokul tartsuk meg a két Jocó nevenapját, fenn a hegyen, az Egyeskőnél ahogy az dukál, és a nevünk is kötelez! No mi ennek eleget is tettünk. Nomen est omen! - mondták valamikor valami fehér pendébe öltözött, ókori okosak - akiknek azóta írmagja sincs már, a nyelvüknek is alig. (Még is mi gyermeket megbuktattak miattuk latinból!)

Szombat délután olyan háromnegyed ötkor vágtunk neki a hegynek, szélben, felhőben ,havazóban.Sikeresen felkúsztunk a menedékes házig háromnegyed hétre. Minden kicsi és nagy ''űveg'' felért maradéktalanul. A rövid vacsoránk előtt, alatt és után éltettük a Józsfeket,és szaporán emelgettük tudatmódosító szerrel teli csuprainkot poharainkot. Volt fenn a, szomszéd szobákba elszállásolva 18 tisztelettudó, szófogadó magyarul nem tudó, román ifjú. Néhányan velünk együtt részesűltek a jóból. Éjfél is múlhatott mire eléggé ''megérdekesedtünk'' és kezdtünk visszahúzódni a kedvenc padlásterünkbe, mivel nekünk már csak ez jutott. Ide erősen fel volt húzódva kb +6(hat) fok (celsius) meleg az alant fekvő igazán jól befűtött étkező helyiségből.

Igazságtalan volnék ha nem említenén házigazdáink vendégszeretetét , Zoltiét és Arankáét ,akik egy ideig csapatunkat is erősítették a Józsefelésben.

Takarós, rövid éccakát töltöttünk el a kakasüllők alatti óriási légtérrel  rendelkező szobánkban. Na itt aztán igazán volt hely a távózó ''altesti sóhajoknak'' ! Tova hajnali 9 órakor szerre ébredeztünk, némelyikünk gyúrötten, de minnyájan nagyon mérsékelt lelkesedéssel a vasárnapi túralehetóség hallatán! Akik már többször voltak azok azért nem lelkesedtek akik meg esetleg nem voltak még, mondjuk az Ecsémen azok csak sima dögségből nem tapsoltak az ötletnek! Pedig az időnek a járása az kitett magáért! Az árnyékban ropogott a hó de sütött a nap hatágra szemünk gyönyörüségére ragyogott az egész hegy! A Jócó fuszulykás tojásrántottáját elhasználva minden kicsi és nagy üveget utoljára megfaggatva,szép lassan pakoltunk ,házigazdáinktól búcsuztunk és elkezdtünk gondtalanul, vidáman ereszkedni a hajdani sípálya tisztásán. A gondtalanság hamar múlott egy ottfelejtett, telefonnal ellátott ''dzsekikabát'' miatt. De ez is mególdódott házigazdáink ,gyorsan szaladni tudó fiuk segítségével.

Igy hát nem maradt semmi más hátra mint a hideg sör az első balánbányai árnyékos korcsomában. Aztán az is megesett, hazaúton még egy kissé súrlattuk Tatár Imi barátunkat vajegy pohár borra. No hát ezt is lefogyattuk!

Ebből nem tudom mi lesz de próba cseresznye!

https://plus.google.com/photos/104636302249765475400/albums?banner=pwa